Anime testvériség

 Osamu Dazai korunk egyik legelismertebb Japán írója. Megannyi ember üdvözíti csodálatos munkásságát. Az instagramon bukkantam rá nem is olyan régen, és csak azért olvastam el a könyvét, mert úgy reklámozták, hogy nagy hatású, főként mivel nem sokkal a megírása után az író végett vetett az életének. 

A könyv olvasása alatt én ezt a törénetet végig egy kis önéletrajznak tekintettem, és kb minden szót jól komolyan vettem és elgondolkodtam rajta, de a valóság igazából az volt, hogy az instás posztoló csak nagy hangsúlyt akart fektetni a könyvre, és a hangulatára. A valóságban ugyanis egy fikció egy olyan író tollából, aki nagy mértékben merített a magánéletéből az írásaihoz, ám a könyv nem önéletrajzi regény. 

Tény, hogy írónk véget vetett a saját életének, és szeretném körüljárni a témát, mert sokak számára érdekes lehet anélkül, hogy tundá. A könyvek még nincsenek magyarra fordítva, de nagyon remélem, hogy  legközelebbi jövőben készül hozzájuk fordítás, ahogy nyugaton népszerüségre tesz szert.

A No longer human azzal kezdődik, hogy főhősünk kinyilvánítja hogy az egész élete a kezdettől annak az árnyékában zajlott, hogy ő más mint a többi ember, és ráadásképpen az érzéseit sem tudja kimutatni, nem tud érdemben reagálni emberi interakciókban. 

Míg sokan közületek úgy érezhetik napjainkban, hogy igen! Én is így érzek! Nem, ez lehet annál valami több. Ennél a pontnál azért szeretnék megállni, mert sok probléma állhat a jelenség hátterében és az egyik ilyen, az autizmus. Az autista személy képtelen olvasni arckifejezésekből és eldönteni, hogy milyen reakcót kellene adniuk bizonyos dolgokra. Ennek a súlyossága pedig attól függ, hogy hol helyezkednek el egy bizonyos spektrumon. Az autizmus nem egy mentális betegség, hanem egy kis különbség az agyban, egy elváltozás ami miatt ők ugyanúgy teljes emberek, nem betegek de pl oktatásban és nevelésben sokszor másfajta bánásmódra van szükség, ugyanis a standard, az azokra specializálódott, akiknek nem ilyen módon müködik az agya. A másság lehet egy evolóciós folyamat is. Azaz lehet, hogy ahhoz, ahogy ezután fogunk élni, olyan agyra van szükségünk és egyre több lesz az ahhoz hasonló ember. 

Napjainkban már olyan gyorsan fejlődik minden, ahogy változhat a testfelépítése az emberiségnek, úgy az agy is változhat. Ahogy egyre több a felismert eset, láthatjuk, hogy az esetek száma nő. Talán pár év múlva már az lesz a normális, ami ma furcsa volt. De az is lehet, hogy az esetek száma nem növekszik, csak eddig nem ismertük ennyire és nem voltak megállapítva. Nem tudtuk, hogy valaki miért lett öngyilkos, vagy miért volt boldogtalan, mikor minden oka meg lett volna a szemünkben az örömre.

De persze ilyen érzelmek mögött állhat antiszociális személyiségzavar is. Ez nem mutatkozik túl kicsi korban, de ez a mentális különbözőség sokszor a pszichopátia alappillére. 

Nem ismerem az írót, és nincs is lehetőségem jobban megismerni, mint az írásait, amiből nem tudhatjuk, hogy mennyi őszinte szívből jövő érzés, amelyet megosztott velünk, és mennyi szolgál csak a szórakoztatásunkra. De az biztos, hogy ezen a világon sokan szenvedünk attól, hogy nem illünk bele a társadalomba. Nem tudjuk hogyan kell úgy örülni, hogy az másoknak is kielégítő legyen. Nem tudjuk, hogyan reagáljunk, hogy ne keltsünk nem tetszést és ezek az érzések kinőhetik magukat önutálattá is, amiért nem tudunk beilleszkedni. 

Osamu Dazai könyveiben mindig szerepel ez az alak, aki alkoholista és/vagy morfiumfüggő, akit kivetett a társadalom és most csak portyázik az éjszakában, nem tálálja amit keres. Amit keres az boldogság, megnyugvás, de ő maga sem tudja felcimkézni. 

Amire vágyik, az elfogadás, de nem másoktól és nem olyan áron, hogy neki kelljen megváltozni. Hiába fogadjuk el, hiába szeretjük. Egy dologra van szüksége és az az, hogy legyen egy biztonságos hely, ahol önmaga lehet. Ahol nem kell hazudnia, ahol nem kell színészkednie, maszkolnia. Ahol elfogadhatja saját magát olyannak, amilyen. De sokaknál el a hely sosem jön el, mert ez a hely mindenkinek saját magában létezik. Fejben. 

Azt hiszem valami ilyesmi zajlott az íróban. Képtelen volt elfogadni magát, mert más... képtelen volt felismerni a tehetségét mert egy olyan országban és egy olyan korban született, ahol ő nagyon más volt és ez nem volt ünnepelt, elfogadott tény. De hiába ismered fel a másságodat, magadon nem tudsz változtatni csak azon, amit kifelé mutatsz magadból. A viselkedésed, gesztusaid lehetnek megjátszottak és szerethetnek érte. Te mégsem leszel soha boldog elzárkózva egy ketrecben önmagadon belül valaki más ideáljának a határai által szabott örökös rabságban. 

Már megértem azt, amit Neji mondott a Narutoban a chuunin vizsga alatt. Akkoriban azt hittem, hogy jól értem, de valójában nem értettem olyan jól. 

''Látom nem vagy más csak egy elkényeztetett gyerek, és ezen sehogy nem tudsz változtatni. Aki egyszer elbukott, az bukott marad. Örökre értéktelen és haszontalan ember lesz. A születésünk pillanatában dől el, hogy melyik csapatba kerülünk, az elit harcosok, vagy az értéktelen hulladékok közé. Mindannyian elítélünk másokat, ahogy mi is elítéltetünk. A képességeink, a viselkedésünk, a kinézetünk alapján. Ahogy másokkal bánunk. Vannak bizonyos dolgok, amiket nem változtathatunk meg.'' 

A nyers szavak akkoriban váratlaul értek, ez valami olyasmi, ami nagyon jellemzi számomra a Japán kultúrát. Az a szigorú megfelelés egymásnak és a társadalmi elvárásoknak. Szerintem ebben sok ponton Magyarország is hasonló, és ez mindkét országban megmaradt a mai napig, így fokozottan nehéz nem olyanak lenni, mint a többi ember. 

De vajon van egyáltalán olyan? Vajon a többi ember biztos egyforma mása egymásnak, és nem csak maszkok mögött szenvednek ők is, hogy olyasminek feleljenek meg, ami valójában nem is létezik? 

Akármi is a válasz, egyre valószínübb, hogy a modern bélyezési mánia idővel feloldja az emberek közötti falakat, és egyszer békében élhetünk majd egymással, ahol John Lennon megénekelte. De addig még nagyon hosszú út áll előttünk, és talán nem fogjuk már a saját szemünkkkel látni. 

My Dress-Up Darling

 Bevallom egy ideje gondolkoztam rajta, hogy érdekel-e engem ez az anime.  Végül adtam neki egy lehetőséget...

A sztori 2 főszereplője közül a fiú Wakana, egy csendes, nagyon magának való szorgalmas fiú. A másik főszereplő pedig Marin, aki pont az ellentéte: nyüzsgő, vidám és megállíthatatlan.

A sztori egy elég nagy klisén alapszik: a népszerű csaj beleszeret a fiúba, aki fel sem tűnik senkinek.

Szóval Marin belekényszeríti Gojo-kunt a hobbijába, ami pedig a cosplayek hordása. És a felettébb sok ciki, abszurd és ecchi után meg is kapja amit akar. Maga sem sejti, hogy bele fog zúgni a fiúba. Szóval kíváncsian vártam, hogy mi sül ki ebből a 12 részből.
Végül pedig annyit szűrtem le, hogy jó lenne egy következő évad, mert ez így felettébb kevés volt.
Aki szereti a zavarba ejtő, tini románcos animeket, mindenképp keressen rá.

IMDB Magyar fordtással: Link

Aimi-chan

 Mobil játék - App

Bevallom elég szkeptikusan álltam hozzá az online fiúzós játékokhoz. De Moka már jó ideje mesélte, mennyire szereti, így miután megmutatta ezt a játékot a neten, gondoltam bánja kánya, kipróbálom.

Szóval letöltöttem az appot a telómra, és belekezdtem. Rögtön a legelején észrevettem, hogy mennyire szép a kidolgozása a játéknak. Aztán az első pár sor után bele is botlottam az egyik felcsíphető fiúba, méghozzá a hosszú fehér hajú Raye-be. Rendkívül udvarias, kedves és segítőkész volt. Na mondom oké, de nem téged kereslek akkor.
Ezután belebotlottam a kutyafiúba, aki véletlenül vérfarkas: Cillion. Ő volt a vidám és mindig ugrásra kész fiú, aki azonnal körülöttem bóklászott, mihelyst mentem valamerre a játékban, vagy dolgom akadt.
És a harmadik fiú volt Hiroto, a pimasz és lehengerlő dumás, igazán nehéz fiú. Na nekem ő kellett, mert vonzódom az ilyenekhez. Szóval kis civódás és vitázás után ráléptem az Ő útjára.

Közben persze több karakter is megjelent, a három jó mellé három ellenség is dukált. Szóval megvívtuk a harcokat velük. Emlékszem, panaszoltam is, hogy alig 3 perc játék után már kiütötték a karakteremet. Szóval a kis mezei takarító lányból ki kellett nevelnem egy erős csajt. Ahogy fejlődött a karakterem, úgy jöttek sorra a fiúk. A játék amúgy úgy van kitalálva, hogy akár egyszerre az összes fiút is lehet szédíteni. 

Persze nekem csak Hiroto kellett. Kétszer is végigjátszottam az ő útját. Először rendesen, majd másodszorra úgy, hogy csakis más válaszokat adtam neki. De úgy is sikerült megszereznek a szerelmét.

Javaslom mindenkinek, aki nem próbált még otome játékot, hogy kezdjen ezzel.

Google Play

Aimi-chan

Watashi no Shiawase na Kekkon

My Happy Marriage

 

Ahogy néhány függöny örökre bezárul néhány manga számára, úgy új játékosok, mint a hamarosan megjelenő manga sorozat, a Kagurabachi generálnak nagy hírverést még a megjelenésük előtt. 

Ahogy sok a Shonen Jump neves mangái közül a végéhez közeledik, mindt pl a One Piece vagy a My Hero Academia, a rajongók találgatni kezdtek, hogy vajon mi fogja ezeket helyettesíteni. Szerencsére egy Shonen Jump kezdeményezés, amit NEXTWWAVE-re kereszteltek, már keresi a következő nagy mangákat. Három lett kiválasztva, és ezek közül az egyik, máris nagy hírverésnek örvendhet még mielőtt egyetlen fejezetet is megjelentetett volna. 

a Shueisha Tezuka díjja, ahogy tehetséges szerzők végre bemutathatják különleges írói és rajz tehetségüket, és lehetőséget kaphatnak a publikálásra. A nyerteseket olyan nevek választják ki, mint Kishimoto Masashi, Oda Eichiro, Toriyama Akira és más ikonikus Shonen Jump mangakák. A tény, hogy a Kagurabachi-t választották ki a következő "nagy dolog"nak ezek a legendák, el is mondja, hogy mennyire jó lehet a manga. 

A Shonen Jump így mutatta be a mangát egy Tweetben: Egy kardforgató gyakornok vérszomjas útra lép egy csapar varázsló ellen, akik elfoglalták a várost. (Jó, angolul ennek több értelme van, és jobban el is adja a sztorit, de én nem vagyok hivatalos fordító)

A Shonen Jump hírverése, hogy a következő nagy sorozatává tegye a Kagurabachit

A sötét témájú shonen, mint  a Jigokuraku átvették a manga és anime ipart és úgy tűnik, hogy a Kagurabachi is egy ezen a vonalon. A fő ok, ami rajongói őrületet váltott ki, a főszereplő, Chihiro. Fekete haja, habár ironikus, de kiáll a sorból a többi színes főszereplőhőz képest. Komor vörös szemei, sötét köpenye és egészében a karakter egy szerelem első látásra! Ami még érdekes, hogy kardhasználóként ismét kiáll a sorban, hiszen a Shonen Jump mangákban ez inkább a mellékszereplő sajátossága. Mint pl Sasuke vagy Zoro. 

Döbbenetes látni, hogy a manga ekkora sikert ért el dacára annak, hogy alig tudunk róla valamit a rövid fülszövegen kívül, amit a twitteren megosztottak. Még meglepőbb, hogy az első fejezet máris kiszivárgott, ez ez általában csak nagy sorozatokkal történik meg, mint a One Piece. Ebből is látszik, mennyire várva várt sorozatról beszélünk. 

A sötét, komor személyiségű főszereplő megintcsak eltérővé teszi a többi shonentől, és félresöpri a gondtalan életvidám karaktereket, mint Tanjiro, Midoriya, Naruto vagy Asta. 

A Kagurabachi főszereplője az egyik legsütétebb a Shonen Jump történetében

A történet fókuszában Chihiro áll, egy korábbi kardforgató gyakornok. Most bosszút tervez egy csapat varázsló ellen, akik átvették a város irányítását. Hogy mi motiválja őt, az még ismeretlen, a rendszer viszont hasonlónak tűnik a Jujutsu Kaisenhez. Az ötlet ígéretesnek hangzik, de talán a rajz minősége az, ami igazán eladja. A rajongók elégedetten látják, hogy tehetséges művészek, mint Hokazono Takeru valami frisset és újat hoznak a világ legnépszerűbb manga magazinjába. A dinamikus rajzok és akciódús történet olyan magasságokaba lőheti a kagurabachit, hogy akár még le is körözheti a legnagyobbakat. 

A cikk fordítás, és ma reggel olvastam azonnal amint felkeltem. Engem nagyon lázba hozott, habár bizonyos kijelentései igen szubjektívnek tűntek. A jóhír, hogy a cikk két napja íródott, és hogy tegnap meg is jelent az első fejezet angolul, így én ma délután rá is vetem magam! 

Nektek mi a véleményetek róla? El fogjátok olvasni, vagy a hírverés miatt csakazértsem?